Mint a fagyi

Mint a fagyi… “BRR! BRR! BRR!” - szólal meg egy kisikló mozdony nyugodalmával az éjjeliszekrényen álló vekker. Az ébresztő hatására a szekrény melletti ágyon a hatalmas, párna- és takarószörnyeteg újabb végtagot növeszt. A kitüremkedő mancs a gazdatesttől egyre távolodva kutat az éjjeliszekrény irányába, míg végül meg nem találja kiszemelt áldozatát: a vekker “szundi” gombját. “Brrrr…” - dorombol elégedetten Panni cica a takarószörnyeteg alól - “Még van öt percem.” Így megy ez Panni cicának már régóta. Koránkelés, reggeli torna, aztán rohanás melóba. A reggelijének számító két verébszárnyat már a kocsiban ropogtatja el miközben az emailjeit olvassa. Aztán meeting, telefonálás az ügyfelekkel, egy gyors ebéd, majd kezdődik a meetingek meetingje, amin a tegnapi meetingeknek a mibenlétét vitatják. Ma épp egy olyan meetingje lesz, amiben új szóval próbálják helyettesíteni a már unt “meeting” szót. Panni cica hónapokkal ezelőtt még lelkesen támogatta kollégái kezdeményezését. Ekkor még abban a tévedésben élt, hogy hamarosan új szó váltja le a régit. De az újak közül egy se ragadt meg olyan jól a köznyelvben, mint a meeting, és az emberek mindig visszatértek az utóbbi használatára. A kudarcot a vezetőség újabbnál újabb meetingekkel kívánta orvosolni, Panni cica legnagyobb bánatára. “BRRRRR!” “Meeting!” - riad fel Panni cica álmából, amiben egy kifordított télisapkából húzták ki a következő helyettesítőszót. “Azt hiszem eljött az ideje egy megérdemelt nyaralásnak.” … “Mmm, Kanári szigetek” - nyalogatja száját izgatottan Panni cica az utazási iroda honlapját böngészve. “Vajon nekik van szingli kedvezményük? Úgy látom nincs.” Panni cica csalódottságában lecsukja a laptopja képernyőjét. “Miért nincs egy fránya kedvezmény szinglik számára? Hát minden nyaralni vágyónak van kivel mennie, csak nekem nem? Csak egy olyan szállodát találjak, ahol meleg van, és szívesen látják a szingliket.” Panni cica felnyitja a laptopot és Entert nyom a böngészőbe beírt “szálloda, meleg, szingliknek” szavak után. A találatok láttán azonban zavarában mégis visszacsukja a készüléket. “Mennyivel könnyebb lenne, ha lenne egy pasim.” Panni cicának nehéz éve volt a párkapcsolatok terén. Tavalyelőtt vetett véget szenvedélyes kapcsolatának egy göndörszőrű foxival, akivel bár testileg jól egymásra találtak, a harmónia kettejük közül mégis hiányzott. Sekély és rövid kapcsolatok sora követte ezt az időszakot, amelyben Panni cica csak további sérüléseket szerzett, amelyeket eddigre már begyógyíthatatlannak kezdett vélni. A barátnői folyton azzal cukkolták, hogy teljesíthetetlenek az igényei. “Nem kell a csaholás! Semmi cicó! Csak egy hapsi, aki lankadatlanul tudja csóválni a farkát értem. Ezzel sokat kérek?!” “Igen” - szokta válaszolni Mona, a németjuhász, aki már 10 éve csalja a férjét a kutyakozmetikussal, a postással, a piaci hentessel, és a környék összes prominens férfi tagjával, akinek van férfitagja. “Én akkor is elmegyek valahova nyaralni, ha törik, ha szakad.” Azzal Panni cica hóna alá veszi az internetet, és hajnalig az ágyán fekve böngészik és mellé borospohárból lefetyeli a kakaót. Amikor a pihentető nyaralás lehetősége végleg veszni látszik, bukkan rá a tökéletes lehetőségre: Mykonos, félpanzió, egyágyas szoba, ötcsillagos értékelések, ingyen Wifi, egy sarokra a legfőbb plázáktól és múzeumoktól. De a kedvezményes repülőjegyek csak holnapig érvényesek, úgyhogy Panni cica egyből neki is lát a pakolásnak. Berakja a párducmintás bikinijét, a strandpapucsát és egy neszeszert is összekészít. Itt azonban a készülődés folyamata megtorpan. “Nincs egy árva göncöm se” - mondja maga elé Panni cica, amikor kinyitja kétajtós, nyolcpolcos, hatfiókos és négykamrás ruhásszekrényét, amelyben roskadásig állnak a divatosabbnál divatosabb dizájner darabok. A több órán át tartó ruhaügyi válságnak az utcáról felszűrődő dudálás vet véget, amellyel az őt reptérre szállító taxi jelzi, hogy megérkezett. Panni cica ennek hatására felkarol egy adag nyári dresszt, behajigálja őket a bőröndjébe, majd sietve a kapuhoz rohan. Amint behuppan a taxi hátsó ülésére, mintha már érezné is bőrén a görög napsütést, és szájában a tenger sós ízét. … Már bőven dél múlt mire Panni cica megérkezik szállodai szobájába. Egyből az ágyra huppan, amelynek lendülete nyikorgás kíséretében állítja azon nyomban talpára, ezzel jelezve, hogy ne is lustuljon tovább szobájának kényelmében. Felkapja az éjjeliszekrényre készített információs brossúrát és rövid lapozgatás után a Mykonosi Régészeti Múzeum mellett dönt. “Ott biztos van klíma” - lihegi Panni cica az utcára kilépve. Érkezése óta először érzi a görög napsütés fojtogató melegét. A múzeumhoz fehér falú épületek rengetegén keresztül vezet az út. A fehér házak monotonitását az élénk színű nyílászárók és kupolák törik meg. Panni cica óhatatlanul is csak arra tud gondolni, hogy piros pöttyös, testhez simuló ruhája milyen jól passzol a város színskálájához. És bár az épületek meredek sziklafalakra épültek, lépcsőzetes elrendeződésük miatt jól látszik a tengerpart és a régi kikötő is. A kikötőben a szigetet látogató elit jachtjai állomásoznak, és csak a tenger ringató hullámai hatására bólogatnak olykor. A tengerpart mentén halad tovább Panni cica úti célja felé, míg végül meg nem érkezik a Régészeti Múzeum lépcsője elé. Jegyet vált, és a görög művészet korszakalkotóságáról olvas egy agyagedény mellett. Majd egy hasonló edény mellett mélyed el a hellenisztikus művészet sajátosságaiban. A harmadik edényhez érve azonban egy furcsa érzés fogja el: unatkozik. Úgy látszik, nem az ókori fazekas mesterség kiválóságai hozzák meg a kívánt pihenést. Sietve halad teremről teremre, néha közelebbről is megvizsgálva egy-egy tálat vagy urnaszerűséget pusztán illedelmességből. Mire az utolsó terembe ér, már úgy érzi, hogy mindent látott és még egy kerámia látványától őrjöngő pusztításba kezdene, amelyben nem kímélné a múzeum gondosan kurált gyűjteményét. “Unalmas” - motyogja maga elé lemondóan egy vázának tűnő kiállítási tárgy üvegéhez közelebb hajolva. “Szerintem nem unalmasak” - avatkozik közbe egy mélyen búgó hang Panni cica háta mögül. Meglepetten fordul hátra, hogy arcot köthessen e megnyugtató baritonhoz, amely Panni cica anyanyelvén szólalt meg. A mögötte álló férfi látványa meglepetéssel tölti el Panni cicát: egy kutya tekint le rá. Hullámos fekete bundája kékes árnyalatban tündököl a múzeum kiállítótermének fényeiben. Szőrének színe csak mellkasán vált át ragyogó hófehérbe. Széles mellkasa szétfeszíti a nyárias, kigombolt ingjét, melynek gombjait jószerivel csak egy ima tartja vissza attól, hogy ne egyenesen Panni cica szemébe katapultáljanak. A férfi arckifejezése kekeckedő mosolyt rejt, amelyet jól álcáz sűrű fekete arcszőrzete és enyhén szemébe lógó, őszes, göndör tincsek. Orra és szeme csillog, amely arcának magabiztos kisugárzást kölcsönöz. A férfi a már említett ingen kívül lenvászon nadrágot és mokaszint visel és egy karórát, amelyről Panni cica rögtön megállítja, hogy többet ér, mint saját lakása. “Mégis miért gondolatnám, hogy nem unalmasak?” - válaszolja a férfinak tüzetes feltérképezése után Panni cica. “Elnézést, igazán nem akartam megbántani. Részemről gondolhatja, hogy unalmasak. Pusztán annyit akartam mondani, hogy szerintem nem azok.” Az idegent láthatóan zavarba hozta Panni cica magabiztos válasza. “Dugó kutya vagyok, tisztelettel” - nyújtja Panni cica felé a mancsát a jól szituált idegen. Panni cica bár eleinte maga is mérlegeli, elfogadja az idegen közeledését és illedelmesen bemutatkozik. “Panni cica vagyok, örülök a találkozásnak. De mondja, Önt mégis miért nem untatja a százhuszadik edény látványa?” “Elnézést a tolakodásért, de nem lenne kedve ezt egy fagyi mellett megbeszélni? Egy ilyen unalmas hely csak unalmas beszélgetést eredményez. És maga minden, csak nem unalmas.” … “Egy gombóc kókuszosat kérek” - habogja Panni cica az utikönyvéből kiolvasott görög kifejezések fonetikus alakját. “És én pedig egy karamellás csokis fagylaltot kérnék szépen. És két kanalat is hozzá!” - Dugó kutya hangján nyoma sincs az akcentusnak. Az egyik kanalat Panni cica felé nyújtja. - “Kóstol az enyémből?” “Hogyne, nagyon jól néz ki.” - A görög napsütés elviselhetetlen forróságát jól enyhíti Dugó kutya fagyija. - “Hm, milyen finom! Úgy látszik maga jól ismeri a környék fagyizóit. Kész csoda, hogy nem eresztett pocakot” - kekeckedik Panni cica. Dugó kutya elneveti magát. Panni cica abban az érzésében erősödik meg, hogy ez a vicc jó felütése volt a kezdődő beszélgetésüknek. “Mondja, mégis mit keres itt? Itt, Mykonos szigetén. Az anyanyelvi szintű görög tudásából arra következtetek, nem most jár itt először.” A válaszadás előtt Dugó kutya nagyot kanalaz a fagyijából. Láthatóan a hűsítő hatását nem csak Panni cica értékelte nagyra. “Több éve járok ide vissza. Először a nagyapám hozott el ide. Ő tengerbiológus volt, a halak életterének visszaszorulását tanulmányozta, amíg én a fagyizókat fedeztem fel, és a környékbeli gyerekekkel horgásztam a sziget legeldugottabb szirtjei közt. Innen a görög nyelv, és a görög szigetvilág iránt érzett olthatatlan nosztalgiám.” Panni cica felfigyel arra a nehezen észrevehető szünetre Dugó kutya beszédében, ami ez után a kijelentése után következik. “Azóta is szeretek visszajárni és a szigetek közt hajókázni. Jöjjön, sétálás közben is tudunk beszélgetni.” Dugó kutya azzal a kikötő felé kezd el sétálni, ott ahol a jachtok parkolnak. “És mondja, ha ilyen jártas a görög kultúrában és közéletben, mondjon valamit az edények mentségére. Ezt” - és Panni cica a tengerpartra, a napsütésre és a napozóágyakon elnyúló turisták irányába mutat - “sokkal jobban érdekel.” Ekkor Dugó kutya ismét huncut mosolyra vált, ám ezt Panni cica cseppet se bánja. A férfi magabiztossága letaglózza őt. “Kedves Panni cica! Kétlem bármi olyat tudnék mondani, amellyel meggyőzhetném arról, hogy a tengerpartnál izgalmasabb az edények. Csak számomra érdekesek. Tudja a görög művészek leginkább használati tárgyakra festettek, mint például edényekre vagy vázákra. És pont úgy mint a festészetben, itt is voltak korszakok, amelyeken a legjobban tetten érhető a változó gondolkodásmód, amelyet a változó filozófia hozott magával. Például a fekete és vörösalakos kerámia díszítések. A régebbi, feketealakos emberábrázolás sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az egyének ábrázolásába. Sötététen körvonalazódó árnyak ezek, amelyek - az ábrázolási stílusból adódóan - nem hozhatók fedésbe. Ellenben a vörösalakos ábrázolással, ahol a fekete szín csak a körvonalak sajátossága, az emberek és istenségek ábrázolása sokkal részletgazdagabb. A gondolkodás tehát megváltozott: már nem maga a test volt a fontos, hanem az ahol a tér megszűnik létezni és találkozik a testtel. E határmezőt próbálták megfesteni. Sokkal több vörösalakos ábrázolásnál látunk birkózó testeket, amiket korábban nem lehetett volna megfesteni. Gondoljon bele, fekete paca lenne az egész.” - Dugó kutya láthatóan élvezi ezt a kiselőadást, szájzugában rejtőzködő mosolya most már éles szemfogait is felfedi. Megtorpan a jachtokhoz vezető móló előtt és Panni cicával szembefordulva mondja ki a monológja tételmondatát. Napszemüvege lencséje felett néz a nőre és csokis karamell ízű hangján így szól: “A test, ahol még van és a test, ahol már nincs. Ez azóta is a filozófia központi dilemmája.” Pár másodperc csendben telik ezután, de nem azért, mert Panni cicának nehezére esik felfogni Dugó kutya eszmefuttatását. Nagyon is megértette a szavait, elvégre Panni cica tanult művészettörténetet, filozófiát és kolloid kémiát is, amely a határfelületek tudományával foglalkozó, fizikai kémiai szakirány. Ellenben a Dugó kutya előadásában volt valami, ami érdekessé tette ezt a kezdetben unalmasnak tűnő edényeket, amely inkább Dugó kutya magával ragadó stílusát dicséri, mintsem a kerámiák relevanciáját bizonyítaná. Dugó kutya az órájára néz, majd savanyúan a parkoló jachtok felé fordítja tekintetét. “Nézze, én most itt elválnék Öntől, ezért előre is elnézését kérem. De engedelmével szívesen találkoznék Önnel. Persze csak ha Ön is lelkesedik az ötletért.” Panni cica egyetértően bólint, majd elköszönnek egymástól és Dugó kutya elindul a mólón a tenger felé. Panni cica könnyed léptekkel indul el a szállodai szobájának irányába, de Dugó kutya még egyszer utánaszól: “Azt elfelejtettem mondani, hogy hova jöjjön este.” - Panni cica a móló irányába fordul, ahonnan Dugó kutya szólt az imént, aki most egy többemeletes, medencés jacht irányába mutat. Panni cicának leesik az álla a hatalmas hajó látványától. Hogy lehet valaki ilyen gazdag és egyszerre ilyen szerény? “Ezt nehéz lesz eltéveszteni. Kilenckor!” - integet Panni cica a férfi irányába. A lemenő napsugarak egyenesen Panni cica szemébe verődnek vissza a fehér kockaházakról, és vakító hatásukat Panni cica szívalakú szemüvege sem képes teljesen kordában tartani. Az egyedüli hideg érzés Panni cica jobb mancsát hűti. “A fagyim!” - kiált fel Panni cica elkeseredetten, amikor észreveszi a kókuszfagyi szószban tocsogó bundáját. Egy falatot sem evett belőle Dugó kutyával folytatott beszélgetésük alatt. Panni cica kókuszfagyija így áldozata lett a perzselő görög naplementének és Dugó kutya sugárzó személyiségének.